Újfent érdekes álommal találtam szembe magam az éjjel, vagy hajnalban, vagy is-is.

Osztálykiránduláson és családi nyaraláson voltam egyben. Ott volt anyukám, apukám meg még néhány rokon akikkel nem találkoztam, de tudtam, hogy ott vannak.
Egy szállodában szálltunk meg. Elég nagy volt az épület és több helyen a szállodán belül vízen lehetett csak közlekedni. Egy-egy részen például vízibusz közlekedett egy üvegalagúton keresztül.
Nehezen tudom összeszedni az egymás után történt eseményeket, mert eléggé kesze-kusza volt az álom és igazán már nem is emlékszem minden részletre.
Arra viszont emlékszem, hogy általános iskolás legjobb barátnőm volt a szobatársam. A szobánk kinyúlt a szálloda oldalából és felül kilehetett látni, viszont be már senki sem látott. Felettünk erkélyek helyezkedtek el, amiken szintén átláttunk.
Éppen beszélgettünk az ágyunkon fekve barátnőmmel, amikor látom hogy egy fekete férfi buzgón elkezd matatni valamit odafent. Elég furcsán viselkedett és elkezdtem gyanakodni, hogy valami olyasmit fog tenni, aminek nem lesz jó vége. Igen. Szóval felállt egy székre, a nyakába akasztotta a hurkot és kirúgta maga alól a széket. Felakasztotta magát a szemem láttára.
Nos, igen... elég nagy trauma volt ez számomra, de barátnőm közben ugyanúgy mondta tovább a mondandóját, mintha mi sem történt volna. Mondtam neki, hogy te meg sem lepődsz ezen? Vagy bármi ideillő reakció esetleg? Hát bizony ő észre se vette, annyira belemerült a saját életéről való sztorizásba. Persze miután felhívtam rá a figyelmét sem volt rá különösebb hatással a dolog.
Lementünk a portára (vagy valami ahhoz hasonlóra) és szóltam egy illetékes csajnak, hogy mi történt, amire csak annyit felelt, hogy rendben majd megnézi. ?????
Oké...
Ezek után elmentünk barátnőmmel körbenézni a helyen. Úsztunk a medencében. Az elkövetkező napokban szépen meg is feledkeztem a történtekről.
Egyszer aztán látom, hogy anyukám összepakolt cuccaival megy ki a szállodából. Utánasiettem, már amennyire tudtam, mert a vízen át elég lassan lehetett közlekedni, főleg jármű nélkül. Nagy nehezen utolértem és kérdeztem, hogy mégis hová megy. Azt mondta, hogy mivel vége a nyaralásnak indulunk haza és, hogy a többiek már rég elindultak, ő az utolsó aki elindult. Én is mentem vele, valami vízibuszra szálltunk és azzal haladtunk amíg lehetett. Ahol leszálltunk a másik oldalon volt egy buszmegálló, már rendes busznak persze. Átsiettem és próbáltam megkeresni, hogy megy-e onnan busz oda, ahova tartottunk. Nemigazán találtam értelmes információt, de láttam, hogy jön két néni, gondoltam majd őket megkérdezem. Amikor közelebb értek láttam, hogy a két mamám a két közeledő hölgy. Megkérdeztem, hogy az a busz merre megy, közben mutattam az éppen megálló busz felé. Dédim közölte, hogy Békéscsabára. (Természetesen egy helyi járat volt és Békéscsaba messze tőlünk.) Kérdezem másik mamámat, hogy mi a baj, hova mennek? Azt válaszolta, hogy a kórházba, mert mamával nincs minden rendben. Erre közbeszól dédim, hogy dehogy nincs, hiszen ő megivott egy csomó papírt..... vagyis vizet. Ezen kívül még elég sok hasonló furcsaságot mondott, illetve furcsábbakat is.
Aztán felébredtem... és most kicsit aggódom, hogy mi van dédimmel. De Ádám megnyugtatott, hogy ha gond lenne biztos szólnának az otthoniak.