Szívesen elmennék most egy csendes kis zugba, ahol sötét van, de egy lámpa meleg fényt áraszt felém a helyiség másik sarkából, a csendet pedig megtörnék a ritmusos hangok. Az a zene lenne ami most is szól. Melankolikus, elgondolkoztató zene, pedig nincs benne semmi extra. Rossz kedvet csinál, mégis jól érzem magam. Szeretem most ezt az állapotot. Valami de mégis semmi. Ilyenkor a jó a rossz és a rossz a jó.
Paraván...
Ennyi mára, nem megy több, lefoglaltak, nem fog az agy, nincs múzsa, vagy csak nem szeret. Nem jön az ihlet. Ám a rajztanárom szerint az ihletet a lusta művészek találták ki, vagy valami ilyesmi. Ő szebben elmondaná, illetve megfogalmazná. Nekem most még az sem megy, pedig olyan verset írtam ma... semmi értelme nem volt... de nagyon édes volt. voltvoltvolt....