Nekiültem megint rajzolgatni. Amikor megjön a hideg és mi begyújtunk a kandallószerű kályhánkba (miattam.... mert 21 fokban már reszketni is képes vagyok :D), olyankor mindig megjön a kedvem a rajzoláshoz. Szóval míg Ádám játszott a gépen, addig én leültem a kandallóvalami elé és rajzolgattam. Ilyen kis semmi lett, de tetszik.
Pár napja meg azon agyalok, hogy kellene valamit festenem a falra, hogy feldobjam a szobát. De még nemigazán jöttem rá, hogy mi lenne a megfelelő. Ráadásul itt nagyon alacsonyan van a plafon, szóval nem jó bármi. Nem úgy, mint nálunk a kb 6 méteres belmagasság.
Nagy kár, hogy az apácák tulajdonában van az a lakás, amiben anyuékkal lakunk Sopronban, mert biztos, hogyha valamit megvennék, akkor az az lenne. Már csak azért is, mert nem túl kicsi, annyira nem is nagy, de tök sok lehetőség van benne és nem mellesleg a város közepén van, szóval minden elérhető gyalog is akár. Ámbár az is igaz, hogy újítani nem nagyon lehet, mert műemléknek minősül, szóval az ablakokat sem lehet lecserélni, pedig nem a legjobbak. De mi ezt is megoldottuk azzal, hogy beragasztottunk ilyen szigetelő szivacsot oda, ahol záródik. Nem igazán jön be így a hideg. Viszont az ablakot nem tudom bezárni, szóval ha azt akarom, hogy ne másszon be mindenféle förmedvény a fényre este, akkor apámat kell ugrasztanom emiatt. Ezzel nem is lenne gond, ha nem az lenne, hogy szólok neki (nem egyszer) és kb 3 nap múlva ér oda, hogy bezárja. (Szó szerint kell venni a 3 napot.) Erre megoldás lehetne egy szúnyogháló, de mivel 2 ablak van, amiből a belső befelé nyílik, a külső pedig kifelé, így nehézkes lenne megoldani.
Így jártam.