Rettentően imádom, hogy van blogom és írhatok bele bármit.

Mostanában nemigazán tudok aludni (megint) és álmodni is sokkal kevesebbet szoktam mint általában. Viszont pár napja pókokkal álmodtam, rengeteggel. A lényeg az volt, hogy uniós szabvány szerint a plafonba lyukakat kellett csinálni, amin szellőzhet a lakás.... A kormány betiltotta a pókok permetezését (?) és ezért elszaporodtak és persze legkedveltebb élőhelyük a plafonba helyezett lyukak voltak. Szóval beköltöztek, rengetegen és napról napra egyre többen. Nappal egy sem bújt elő, de este amikor felkapcsoltam a villanyt pár másodperc alatt ellepték az egész mennyezetet. Pánikoltam rendesen.
Már rég nem láttam pókot, ennek örömére az álom után a kávékiöntő tetejében, pont a lyukban, amibe bele szoktam nyúlni, hogy levegyem a tetőt, egy pók csücsült. Pánik! Ádám anyukája megmentett a biztos haláltól.

Az életem egy kudarcnak tűnik jelen pillanatban. Nem a pókok miatt. Mindig is tudtam, sejtettem, hogy Ádám anyukájának az "élettársa" egy semmirevaló, képmutató ember. De aztán valahogy mindig elhittem neki jobb pillanataiban, hogy áh nem is olyan, vagy megváltozott. De neeem, ő nem fog sosem.
Már azt is rossz nézni, amit Ádám anyukájával csinál, de az ő életük az ő kapcsolatuk és nem szólok bele, persze ettől még szeretem Erzsit és éppen ezért nekem is szar amikor látom rajta hogy kivan. Arról nem is beszélve, hogy néha ilyenkor rajtunk tölti le a dolgokat és hát az sem túl kellemes, bár mostanában egyre kevesebbszer van így. Inkább megbeszéli velem/velünk.
Ennek az embernek, akit nem is neveznék nevén nagyon sok olyan húzása volt már, ami egyáltalán nem volt fair dolog velem szemben. Persze másokkal szemben is vannak ilyen dolgai, csak a gond ott kezdődik, hogy hozzájuk több köze is van, mint hozzám valaha is volt, ezért nem is értem hogy van mersze ehhez. Hiszen nekem senkim és nem is lesz soha az. Nem azért mert csak egy "élettárs", hanem azért amilyen.
Eleinte amikor megismert elmondta, hogy valószínűleg lesznek itt olyan poénok (főleg tőle), amiken alapból megsértődnék, de ne tegyem, mert ők ilyenek és nem ellenem szól, nem bántásnak szánják. Először is, nem is ismert de ő már tudta, hogy meg fogok sértődni a szar poénjain, aminek a felét a fb-ról szedi, de közben én is olyan családban nőttem fel, ahol megy a csipkelődés egymással folyamatosan, így mondhatjuk, hogy megedződtem. Másodszor pedig, nem is sértődtem meg az ILYEN "poénjain", viszont valójában sok mindenről tudtam, hogy nem poén, csak annak próbálja meg beállítani, közben szerintem maga szerint sem volt vicces. De persze én ezeket sem vettem fel. Viszont amikor 3 éven keresztül ugyanazokat a nem poén, poénokat hallgatod, kicsit beleunsz, egyrészt hogy állandóan te vagy  téma, másrészt hogy vegye már észre magát. Nem is azzal van a gond, hogy viccelődik olyannal, ami nem vicces, mert TÉNYLEG nem vicces, hanem hogy én nem tehetem vele ugyanezt, nehogy feszültség vagy balhé legyen belőle.
Volt egy olyan eset, amikor átmentünk hozzá Ádámmal, ott volt Erzsi is meg ez az ember is nyilván és hát elég sokat ittunk. Közölt velem sok olyan dolgot, tényként, mintha tényleg úgy lenne, közben meg persze az csak a saját véleménye volt. Aztán felhozta nekem, hogy én csak azért lakom itt, mert így tudok innen suliba járni, közben meg nem is szeretem Ádámot. Szóval csak érdekből lakom itt. Én meg persze mondtam, hogy ez egyáltalán nem így van. Eleve úgy volt akkor, hogy abban az éven nem költözöm ide, hanem elmegyek koleszba, hogy ne legyek senki nyakán, de Ádám egyenesen megtiltotta kb, mert azt szerette volna ha itt vagyok, mellette. Sőt nekem sokkal kényelmetlenebb volt innen bejárni, mintha ott laktam volna kollégiumban, fél órányira a sulimtól, minthogy Gödöllőről napi 2 órát utazzak be és 2 órát hazáig. De Ádámért megtettem. Persze én sem vagyok oda a kollégiumért de osztálytársaim mondták, hogy egyáltalán nem rossz és még ingyenes is.
Aztán pedig otthon voltam 2 hónapot anyáéknál. Ez már most nyáron volt, segítettem nekik és amúgy is hiányoztak hiszen alig voltam otthon egész évben. Mamámékkal is sokat voltam nyáron és unokahúgomra is én vigyáztam, mert ilyenkor egy ideig nincsen óvoda, anya viszont dolgozott. Én is dolgoztam egy hetet a VOLT-on, szóval egy kis pénzt is kerestem amíg otthon voltam. Na de persze a lényeg az, hogy amíg otthon voltam ez az ember arra próbálta meg rávenni, rábeszélni Ádámot, hogy csaljon meg nyugodtan, hiszen én is biztosan élem az életemet - utalva ezzel arra, hogy én is csalom! - és hát ő miért ne tenné? Amikor ezt megtudtam már nagyon nagyon ki voltam mindenféle értelemben de persze én hülye akkor is csak csendben tűrtem, nehogy feszültség vagy balhé legyen emiatt. Az senkinek nem számít sosem, hogy már van feszültség és balhé, de csak én érzem, mivel nem adhatom ki magamból, nehogy más is "sérüljön" a dolog miatt. Mintha ez az egész csak az én hülyeségem lenne... Vagy nem is tudom.
De most.... már nálam is betelt a pohár, nagyon nagyon betelt a kibaszott pohár.
Megbeszéltük Ádámmal, hogy Sopronba költözünk. Anyának segíteni kell, hiányoznak is, itt senki nem szeret Erzsin és Ádámon kívül.. tényleg nem. Van aki elvan mellettem, elvisel, de senki nem kedvel vagy szeret. Lehet, hogy az én hibám, nem tudom. Bevállalom, legyen az én hibám. De... közösen megbeszéltük Ádámmal, hogy megpróbáljuk, ott van közel a határ stb. Ennek az embernek egyszer meg is említettük amikor még csak tervben volt és mondta is, hogy lát benne lehetőséget és érdemes lenne. Azóta viszont elhatározásra jutottunk és már biztos, hogy költözünk, Ádám fel is mondott, már csak a felmondási idejét tölti és pár napja mondta el anyukájának is.
Kicsit eltérek most ettől. 2 napja itt volt az ember, én aznap hajnal 3-kor keltem fel, megcsináltam a kávét, mosogattam, útjára indítottam Ádámot melóba, kimostam a ruhákat, kiteregettem aztán hazajött Ádám anyukája. Még gépeztem egy kicsit, megvártam Adám szünetét, beszélgettünk aztán lefeküdtem aludni, mivel kb 4 órát aludtam vagy annyit sem aznap (is). Fáztam, fájt a fejem, gondoltam kipihenem. Amúgy sem szeretek gyógyszert bevenni, szóval jobbnak láttam ledőlni. Rá 1-2 órára átjött, nem volt már szomjas (sokszor nem szomjas), de persze hozott át piát is, itt is ivott. Kiabált, mármint hangosan beszélt, mintha bárki süket lenne, semmi nem érdekelte, az sem persze hogy alszom. A fiának mondta, hogy keltsen fel, persze a fiának több az esze, mint neki valaha is volt vagy lesz, ezért nem keltett fel. Erre vele is elkezdett pattogni, már akkor... Aztán sok dolog történt, sok mindent hallottam, amit nem szerettem volna, de a lényeg az amikor Ádám papájával elkezdett (volna) beszélgetni arról, hogy mi a véleménye az én kapcsolatomról Ádámmal. Van-e értelme szerinte. Szerencsére Ádám papájába szorult értelem és mondta, hogy ő ebbe nem szól bele, mert semmi köze hozzá és mindenkinek van hibája, neki is, ez ilyen. Erre ő azt mondja, hogy ja akkor már tudom is mi a véleményed... Azt gondolta, hogy nem hallom mert alszom, de már azóta nem aludtam, amióta megérkezett. Már ezzel az egésszel nagyon felidegesített, de ami ezután jött!!!
Ádám később hazaért és erőt vett magán, hogy elmondja az anyukájának hogy elköltözünk, megpróbáljuk milyen lenne Sopronban. Persze volt egy kis dráma, egy ilyen hírnek senki sem örül, az én anyukám sem örült amikor elmentem. De megbeszéltük és normális volt, azt mondta, hogy persze próbáljuk meg, felnőttek vagyunk éljük az életünket. Aztán átment a pasijához, akinek elmondta a dolgot és ő meg nélkülem, áthívta Ádámot és konkrétan megpróbálta lebeszélni Ádámot arról, hogy eljöjjön velem, mert csalódás fogja érni... stbstb...
Úúúúúgyhogy... elegem van.... egyszerűen nem is tudom leírni azt amit érzek, de elegem van, ezt tudom és most már eljutottam arra a pontra, hogy már nem tudom magamban tartani és el akarom küldeni a büdös picsába, mert ezt érdemelné, de annyira segg hülye, hogy sosem fogja megérteni a helyzetemet. De ettől függetlenül, ha nem is küldöm el, mert az nem vezet semmire amúgy sem, el akarom neki mondani, hogy szálljon le rólam, szálljon le a kapcsolatunkról az életünkről és többet inkább a szájára se vegyen, mert abból eddig jó nem sült ki.
A legrosszabb hogy a mi kapcsolatunk többet ér, mint az övék valaha, legalábbis azt az időt tekintve, amióta ismerem őket biztosan. Több értelme is van. Semmibe veszi a társát, lelkileg iszonyatosan bántja, nagyon sokszor. Mostanában nincs túl sok vitájuk, de pár hónapja még se veled, se nélküled téma volt. Mindez nem is érdekel, de ha a saját kapcsolatát ennyi éven keresztül így kezeli, akkor ne a mi kapcsolatunkkal kezdjen el foglalkozni és ne a mi dolgainkba szóljon bele. Igazából örüljön neki ha valamennyire is belevonjuk az életünkbe.