Jaj, annyira bírom a lányokat.
Kiraktam fb-ra egy képet egy VW kisbuszról. Már régóta tetszik ez az autó, ahogy a bogarak is mind mind tetszenek, de mivel egy aranyos kis (no) szőkeség is odáig van állítólag értük, ezért engem sajnos már a hányinger kerülget attól is ha meglátok egyet. Tényleg, teljesen akaratlanul, de elfog a rossz érzés. Na de nem ez a lényeg. Hülyeség is volt idekeverni a dolgot, bár részben köze van neki is ahhoz, amit ki akarok hozni az egész zagyvaságból, amit összehordtam eddig.
Szóval ma néztünk egy műsort Ádámmal, amiben autókat javítanak fel, alakítanak át és éppen egy ilyen kisbuszt vettek meg, hogy kipofozzák. Nagyon király lett és több másikat is mutattak még azon kívül. Azok is nagyon tetszetősek voltak. Szóval újra eszembe jutott mennyire akartam egy ilyen kis csodát mindig is. Ez adta az ötletet, hogy most kirakok egy ilyen borítóképet.
A lényeg az, hogy lájkolta is pár srác.... meg pár lány is. Eszembe jut róluk, hogy mennyi olyan lány van, aki csak azért van oda az autókért, vagy egy-egy márkáért vagy egy-egy típusért, mert tudja, hogy ezzel eléggé be lehet jó néhány pasinál vágódni.
Persze nem akarok általánosítani, mert tudom, hogy tényleg van olyan, hogy valaki azért rajong mert a papájával, vagy az apjával mennyit szereltek odakint kiskorában pont egy ugyanilyen autót, amiért most éppen odavannak. Vagy éppen más az oka. De akikről most szólok, azokról (arról) éppenséggel teljesen meg vagyok győződve, hogy valamiért nagyon sértettnek érzi magát mert véget ért már jó néhány kapcsolata amikről azt gondolta majd örökké fognak tartani. 1-2 talán sokáig is tartott, bár nem követtem nyomon egyiket sem, mert nem érdekel a csaj, csak néha látom 1-1 fb képét, posztját stb-t. Úgyhogy látom, hogy gőzerővel azon van, hogy elhitesse az emberekkel (pasikkal), hogy ő mennyire vagány leányzó, mert odáig van az autókért és mennyire nagyon jó csaj is. Valami haverját is megkérte, aki éppenséggel "fotós", hogy csináljon róla "szexi" (fehérneműs) képeket, hogy aztán azokat kitehesse a fb-ra, hogy a pasik rá csorgassák a nyálukat, meg növeljék az önbizalmát a kommentjeikkel és ő persze közölhesse mindegyikkel, hogy nem kellenek neki. (Közben meg alig várja, hogy az éppen kiszemelt személy is megkeresse valamilyen bókkal és kialakulhasson valami.)
Valahogy nincs kedvem hozzá, hogy ezek közé a lányok közé legyek sorolva. Engem nem érdekel sem a kocsi márkája, se semmi. Felőlem akár Suzuki is lehetne, hogyha így néz ki ahogy ez a kisbusz és ennyi lehetőség lenne benne.Én azért szeretnék és azért vagyok oda érte, mert el tudom képzelni, ahogy felújítom és mindenféle menő dologgal berendezem úgy, hogyha elutazok vele, akár több hétig is ellakhassak benne és sok helyre eljussak.
Ráadásul azt sem értettem sosem, hogy miért vagány az az ember, aki leülteti a kocsiját.... Persze azért, hogy aztán télen, mikor esik a hó meg kelljen újra emelni, hogy ne érjen le folyamatosan az alja. De egyébként meg annyira leültetik (mert ugye minél lejjebb van, annál menőbb a tulajdonos), hogy nyáron is, ha átmennek egy kavics felett végigkaristolja a kocsi alját.

Egyébként ez az egész nem szól mindenkiről, akinek tetszett a képem. De nem akarom, hogy bárki is azt gondolja rólam, hogy azt akarom, hogy a pasik arra csorgassák a nyálukat, hogy szeretem a vw-t. Mert egyébként nem is, csak ezt a "kicsi kocsit", amit eléggé eltaláltak... Éppen ez a márka... Vagy éppen a lány akiről írtam, azt gondolja, hogy olyan vagyok mint ő.... "igazi" vw rajongó, aztán a végén rám írjon, hogy beszélgessünk. :D

Szent meggyőződésem amúgy, hogy amikor papám még velünk élt és Pesten laktunk, volt egy ilyen, vagy ehhez hasonló, újításra szoruló kisbuszunk, amire azt mondta, hogy nekem csináljuk. Kb 3 évesen én segítettem neki szerelni (egyébként is tényleg mindig segítettem neki mindenfélét szerelni), meg együtt jártunk valami roncstelepre alkatrészeket gubizni. De el kellett adni, mert valamire nagyon kellett a pénz. Ámbár szüleim és mamámék szerint ezt valószínűleg csak álmodtam, vagy hallucináltam, mert sosem volt ilyesmi autó a tulajdonunkban. Szomorú, mert szép emlék volt, azt leszámítva, hogy el kellett adni az én kis buszocskámat. Ráadásul nagyon sok emlékem megmaradt abból az időből, annak ellenére, hogy még csak 2-3 éves voltam, szóval simán lehetett volna akár igaz is.