Úgy szeretnék egy cicát. Még mindig... és még mindig nem lehet. Sose lehet.

Amúgy is elegem van. Amióta visszajöttem nyár után, kb leszarják hogy mi van velem. Mintha itt sem lennék. Kicsit kezdem magamat feleslegesnek érezni.
Dohányoznak a lakásban. Régebben megbeszéltük, hogy kimennek cigizni és ez így is volt (majdnem mindig). Persze mikor átjött Ádám anyjának a pasija akkor egyszerre hárman szívták, méghozzá egymás után kb félóránként - bent. Már ha eltelt egyáltalán annyi. De aztán ha elhúzta a csíkot, akkor ők sem szívták bent. Aztán hazamentem Sopronba, dolgoztam, Ádám lejött hozzám kb 2 hétre, hazament, én maradtam és később visszajöttem. Most meg semmi, ugyanúgy bent szívják mintha sosem beszéltünk volna erről. Persze ha felhoznám én lennék a szar gondolom mindenki szemében. Egyébként sem zavarna (annyira), ha nem lenne az hogy miközben eszem is ott szívják, meg mondjuk ha lenne a szobánknak ajtaja és nem jönne be az összes füst oda is. Meg nyilván ha nem akarok kimenni "hozzájuk", akkor is de bunkó vagyok, de eszükbe se jut, hogy esetleg nincs kedvem a tömény füstöt belélegezni.
Éppen elég füstöt csinál a kandallóizé is, de még körbefüstölik az egész lakást. Nehogy valami tartósítatlanul maradjon.... Aztán ők sem olyanok ám, hogy 1 nap elszívnak 5 szál cigit. Rendesen óránként rágyújtanak, de van hogy kétszer is egymás után. Szerintem már észre sem veszik, hogy percekkel azelőtt nyomták el az előzőt.

A hétvégén egyébként durván kiakadtam. Azt hiszem az idegösszeomlás szélén álltam. Pedig nem vagyok az az idegbeteg fajta. Inkább nyugodt típus vagyok, persze az évek során ezen sok minden változtatott és rontott gondolom.
Még ha csak Ádám előtt jött volna ki belőlem akkor most nem szégyellném úgy magam, azt hiszem. De sajnos Ádám anyja is végignézte/hallgatta a "hisztimet". Még sosem történt velem ilyen, de tudom hogy rátett egy lapáttal az is, hogy Ádám tökre nem tudja kezelni a vitáinkat és az ilyen helyzetekben való viselkedésével igazából csak egyre ront az egész helyzeten. Olyan néha, mintha direkt provokálna. Szerintem ez nem szándékos, mármint nem azért csinálja hogy nekem rosszabb legyen, de mégis rosszabb és már volt ilyen párszor és hiába beszéltem erről neki nem érti meg. Illetve azt hiszem ez az egész kitörésem talán annyira jó volt, hogy kicsit jobban megért. De nyilvánvaló, hogy az idegsejtjeim fele odalett. :D
Meg persze az is biztos, hogy Ádám anyja el is mesélte a dolgot másoknak. Legalábbis az egyik barátnőjének biztos, mert vele beszélgetett telefonon amikor kitört belőlem a mumus. Szóval tuti, hogy rákérdezett ő meg biztos, hogy elmesélte.