A napokban elgondolkoztam azon, hogy kik is a barátaim. Az igazság az, hogy elég kevesen maradtak, bár sosem voltak túl sokan, hiszen legjobbakból és igaziakból nem sokat osztogatnak.
Tudom ki az akiben bízhatok még mindig. De már azt is kezdem észrevenni, hogy kik azok akik leszarnak és valóban nem foglalkoznak velem emellett. Nem várom el, hogy minden nap beszéljünk hiszen én sem írok minden nap rájuk, csak szomorú hogyha én fél évig nem írok, akkor bizony nekik sem igazán jut eszükbe.
Szülinapokkal én úgy állok, hogy sehogy sem. Kb mostanra tartok ott, hogy az anyukámét képes vagyok megjegyezni, meg azokét akiknek valamilyen ünnepkor van és kifújt. Szóval nálam ez tényleg olyan dolog, hogy egyszerűen nem tudom észben tartani. Ráadásul tök nehéz helyzetben is vagyok, mert nekem december 24-én van, így az enyémet könnyű megjegyezni, de így viszont nekem is rengeteg emberét kellene észben tartanom és még a közeliekét sem megy.
Tök szégyen amúgy, mármint annak érzem, de próbáltam régebben hogy felírogattam meg memorizáltam, de valahogy így se ment/megy. Viszont mivel történetesen a barátaimnak mindig kint van a fb-on (velem ellentétben, mert nekem sosincs), ezért őket mindig felköszöntöttem és valahogy az én születésnapomra úgy kb egyik barátom sem emlékezett (tavaly), pedig szerintem ezt még akarva sem igazán lehet elfelejteni. Nem szóltam nekik érte, de fel sem tűnt nekik az sem, hogy hoppá valahogy egész évben nem volt születésnapom és amikor én felköszöntöttem őket akkor sem tűnt fel, hogy valahogy én kimaradtam ebből a részből, pedig az egyiküké másfél hónappal az enyém után van.
Kíváncsi vagyok idén melyikőjüknek jut eszébe.
Persze ez nem nagy dolog, de már Noémire is hónapok óta írogatok és fent van fb-on, irkál az üzenőfalára, válaszol ott embereknek, azt meg direkt meg sem nézi, amit én írok neki. Legutóbb pedig úgy váltunk el, hogy most már tényleg fog nekem írni, mert eddig szinte mindig én írtam neki és eleve hosszú idő után is én kezdtem el keresni.
Pánkira is kb csak én írok rá az utóbbi 1 évben. Én sem sokszor, de azért ráírok. Igaz a falamra néha írt, de úgy hogy beszélgessünk legalább, ha már találkozni nem nagyon tudunk, nem.
El vagyok szomorodva, az az igazság.
Aztán csodálkoznak az emberek, hogy fiúkkal barátkozom. Persze lehetne azt mondani, hogy ők meg csak azért barátkoznak velem, meg tartják fejben pl a születésnapomat, mert meg akarnak dugni meg hasonló hülyeségek, de ez egyáltalán nem így van. Illetve biztos volt olyan régebben, de akkor is meg tudtam állapítani, hogy ki az aki tényleg azért csinálja és ki az aki nem. Mostanra pedig már nem is beszélgetek olyanokkal.
Egyébként is a lányok picsák. Mindig próbáltam másképp gondolni és a végére mindig sikerült bebizonyítaniuk, hogy márpedig ez így van. Akad kivétel. A ~ 400 ismerősömből mondjuk van 150 lány, abból tegyük fel, hogy elmondhatom 60-ról, hogy tényleg ismerem, többször beszéltem velük stb és abból mondjuk van 5 kivétel. (Sokat mondtam szerintem, de ebbe a barátokat is beleszámoltam.)