ti és én

Igazából azon gondolkoztam, hogy sz*r dolog lehet huszonévesen (ilyen 25 felett) rájönni arra, hogy elsz*rta az ember a fiatalságát.
Inkább ebbe mégsem megyek annyira bele, mint szerettem volna. De belegondoltam, hogy mennyire jó nekem így, hogy azt csinálok amit akarok és, hogy én ezt később nem fogom (valószínűleg, mert a jövőbe nem látok) megbánni, mert igaz nincs pasim, de lesz*rom, mert ez annyira nem fontos. Néha jó ha ott van valaki, de így függetlennek érzem magam és tényleg azt csinálok amit akarok.
És IGEN például akkor flörtölök és azzal akivel akarok. És ez sokat számít néha.
Az hiszem nem akkor akarom majd váltogatni a pasijaimat, amikor már nem lesz időm ismerkedni, vagy lesz időm de már 30 felett leszek. Nem mintha most annyira váltogatnám, de legalább van némi tapasztalatom ebben IS, amivel majd beleléphetek egyedül is az életbe. Vannak dolgok amiket átéltem és nem csak egy emberrel éltem át dolgokat és nem csak 1 barátom van meg 4 haverom, hanem több barátom és rengeteg haverom. És tudom, azt mondják, hogy a sok barát közül csak 1-2 igazi, csakhogy én tudom, hogy bárki akit a barátomnak tekintek ő is annak tekint és tényleg úgy is állunk egymáshoz és tudom, hogy bármikor számíthatok rájuk és, hogy soha nem vernének át.
Mert ti sem lesztek örökké együtt. És mielőtt félreértés történne, nem céloztam konkrét személyekre.
Hajnali 1 óra és ilyeneken gondolkozom. Mondjuk néha kihozzák belőlem ismerőseim, de én nem bántom őket, mert persze mennyire jó, ha az ember boldog a szerelmével. Kis naivak. Meg persze ez az egész nem törvényszerű és nincs mindenkinél így, de... jaj istenem annyira erőltetett amit én látok néha. Komolyan vannak pillanatok amikor leköpködnék pár embert. :D
Nem kell beleszólnom más életébe. Nem is szóltam. De nem is kell vele foglalkoznom. De ne is foglalkozom, csak irritál, idegesít és iszonyatosan felb*sz, amikor azt hiszik, hogy jobb nekik, mint nekem, vagy hogy cseppet is irigy vagyok rájuk mert van párjuk. :D Marhára érdekel. Igazából bármelyik pillanatban lehetne nekem is. Csak sz*rok rá. Egyrészt, mert tudom, hogy ha lesz valakim, máris korlátozva leszek valamennyire, nem csinálhatom azt, mint azelőtt. Másrészt meg mondjuk összejövök valakivel és szakítunk és huhú. Vagy együtt leszünk sokáig és megint csak huhú. Aztán 25 évesen szakítunk és hol az életem? :D
Kicsit ellentmondtam most magamnak is egyszerre, de valahogy mégis reális ez az ellentmondás. Mert nem arról van szó, hogy soha nem kell senki fiatalon, mert pont, hogy de.
Jaj, most meg aztán mégis csak jobban belementem a dologba, mint szerettem volna. Meg ráadásul elsősorban nem is erről szerettem volna írni. Sőt össze is zavartam saját magamat. Fel kellene hagynom a gondolkozással.

És amúgy nem preferálom az egy éjszakás kalandokat, de ennek is meg van az a módja, ami még a normális keretek között történik.