Megcsillant a fény a poháron. Felhörpintette belőle utolsó korty borát, aztán felállt és a poharat az asztalon hagyva, átment a másik szobába, miután lekapcsolta a lámpát. Sötétben öltözött át. Picit nehezen, de azért így is sikerült.
Lehuppant az ágyra és sóhajtott egyet. Gondosan elbújt a takaró alatt, csak a feje volt kint. Átölelte a mellette lévő párnát.
-Imádlak. -súgta az éjszakába. Ma is mint mindig, egyedül hajtotta álomra fejét.
Reggel amikor felkelt a szíve hevesen vert. Unja már a semmit. Unja már, hogy minden van és ez semmi. Holnap majd mikor felkel, ugyan ezt fogja érezni és azután is meg azután és azután is. Ez a semmi. Ám reménykedik, hogy a mai éjszakán valami meg fog változni és a következő napokban nem ez vár rá, talán mégsem.
Ma éjszaka nem alszik, mert elmegy egy kicsit kikapcsolódni. Ő is ott lesz és reménykedik. Nem érdekli mi lesz, egyedül csak az, hogy ne negatív legyen. Legyen bármi, csak most az egyszer ne legyen rossz.
Vett egy langyos zuhanyt, megmosta a haját, megtörölközött, felvette fehérneműit, majd csinált magának egy vajas pirítóst. Miután megette, bement a szobájába és ruhát keresett. Válogatott egy darabig, majd amikor kiválasztotta a megfelelőnek vélt darabokat, elkülönítette azt a többitől. Elrakta az előpakolt ruhákat és bement a fürdőszobába. Egy kis smink, de nem túlzásba víve és jöhet az öltözködés. Húzott harisnyát, rávette a szoknyát és a hozzá illő felsőt. Felhúzta papucsát, kiment a konyhába és elmosta a tegnap otthagyott borospoharát. Ismét bement a fürdőbe, fújt magára némi illatot, nyaka köré tekerte színes sálját, majd a cipős szekrényt vette célba. Egy fekete magassarkú bársony csizmát választott, csattal az oldalán, mely egy csinos kis szíjat fogott össze. Jól mutatott a lábán és ez a darab is pontosan illett a többihez ami rajta volt.
Ideje volna indulni, hiszen még a többiekkel is találkozni kell. Móka, kacagás, sírás, zokogás. Aztán majd valahogy.
Elindult szelet hámozni és várt a hamis, ám de gyönyörű szavakra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése