Megint álmodtam zombisat. Pár napja.

De a mai álom izgalmasabb volt. Nyilván közel sem tudom olyan jól visszaadni, de le szeretném írni, hogy megmaradjon.
Már többször álmodtam ezzel a várossal, ám most sokkal részletesebb képe mutatkozott meg előttem. Talán azért, mert most nagyobb részét be is jártam.
Budapest volt, teljesen új képében. Az emberek a társadalmi ranglistán való elhelyezkedésük alapján beszélgettek egymással. Ez alapján vették fel őket dolgozni és nyilván a munkahelyi körülmények is ehhez igazodtak kb. Sokan éheztek és sokan lopásra kényszerültek, viszont a lopást úgy büntették, hogy akitől loptak az dönthette el, hogy mit csináljanak azzal, aki tőle lopott. Persze voltak határok, de épphogy csak megölni nem lehetett a tolvajt. Az egészben nem is ez a legérdekesebb. Hanem a város maga.
A város szintekre tagolódott, nem felfelé, hanem lefelé. A lejjebb eső szintekre egy nagyon széles mozgólépcső vezetett, ami elég lassú volt de hosszú is és mélyre nyúló, így senki sem sétált lefelé rajta. Inkább a legtöbben leültek.
Igaz az is ritkán esett meg, hogy onnan fel jöjjön valaki, így lefelé is minek ment volna bárki? Tehát kevesen utaztak ott. Az nem is rémlik például, hogy felfelé vezetett volna lépcső, szóval aki fel akart jutni az bizonyára máshogy oldotta ezt meg.
Én a város legalsó szintjén laktam. Nem csak a családommal, hanem több kisgyerekkel, akiknek meghaltak vagy eltűntek a szülei. Úgy rémlik talán egy árvaház-féle volt ez a hely, de én nem voltam árva, csak gondolom nem volt máshol lakni. Viszont sokat segítettem az ott dolgozóknak és a gyerekeknek. Gyakran felmentem a legfelső szinte és loptam nekik, de akadtak rendes emberek is néha, akik ahogy megláttak már hozták is az elemózsiát.
No, hát ezen a napon is felmentem. De szerencsém volt, mert focimeccset szerveztek, így könnyebben fel lehetett jutni, mint általában. Persze többen is mentek fel.
Elmentem a meccsre, ahol a magyarok játszottak Brad Pitt meg még 2 ember ellen. Persze mi is 3-an voltunk és Brad bácsiék is. Mindenki nagy meglepetésére mi nyertünk.
Volt egy szokás, hogy az a csapat, aki vesztett oldalazó futással körbefutja a pályát. Illetve 1 ember, akit kiválasztanak. Nos persze Brad Pitt futotta ezt le, de én odamentem hozzá és vele együtt futottam. Úgy tűnt örül neki, kedvesen mosolygott.
Utána valahova felfelé ment lifttel és én is mentem vele. (:D) Hosszú liftezés volt, de volt nála tictac, amivel jól elszórakoztunk annak ellenére, hogy én angolul nem beszélek, ő pedig magyarul. Mikor felértünk ott volt egy nő, aki nagyon megrökönyödött, amikor meglátta, hogy velem utazott együtt. De láttam, hogy csitítja, majd odajött hozzám és odavezetett és így mentem velük mindenhova. Aztán metróra szálltunk és mikor le kellett volna szállnunk, megláttam mennyi az idő és nem mehettem velük tovább, mert le kellett mennem. Így fent maradtam a metrón és ő későn vette észre, de a metró, pont egy olyan járat volt, ami már csak a legalsó szinteken áll meg és le is ment egy alagútba azután a megálló után, ahol ők leszálltak.
Odalent volt néhány kalandom még mielőtt hazaértem volna, de szerencsére az egyik helyről ahova mentem velük még fent, tudtam csenni egy kis ételt, így volt mit tennem az asztalra.
Másnap újra felmentem és újra találkoztam vele. Illetve csak láttam. Valami grillpartin volt, lehet, hogy ő szervezte. Pont mellettem volt egy doboz amibe volt egy csomó bab és borsó, kifejtetlen állapotban. Fogtam egy marékkal és bele akartam tenni a táskámba, mikor valaki megragadta a kezem. Elakartak vinni és rendőrséget akartak hívni, de Bradike mellém állt, kiszabadított a kezek fogságából, és valamit dumált angolul az ott lévőknek. El akartam közben surranni, de megfogott és mire észbe kaptam már tele volt körülöttem minden becsomagolt kajákkal. Ezután segítettek levinni az ennivalót az árvaházba és a környéken még jó pár házba bementek és vittek némi ételt.
Néhány év eltelt aztán az álomban és én már kicsit tehetősebb lettem, bár ettől nem kerülhettem volna felettem lévő szintekre, de valahogy mégis sikerült. Lakásunk is lett fent, igaz nem legfelül, de sokkal jobb környezetben. Pár gyerek az árvaházból nálunk lakott, akiket befogadtam és amikor megtehettem, mindig vittem le ételt, akinek nagy szüksége volt rá.


Az izgis boszorkányos részeket kihagytam, mert azok túlságosan is információ hiányosak. :(
De volt egy néni akiről kiderült, hogy boszorkány és többször elakarta rabolni a gyerekeket. Volt, hogy sikerült is neki, de csak egy-két gyereket, így amikor visszajött a többiért, mi már vártunk rá és megmentettük a kicsiket.