Furcsát álmodtam újfent.
Önmagam voltam, a Világ volt más, de mégis ugyanolyan.
A mostani sulimba jártam, az utolsó napnak vége. Az épület régimódi volt és ahogy haza akartam menni a tesitanár irodáján keresztül kellett átmennem. A portás az ő irodáján belül volt egy "üvegkalitkában" és onnan köszönt ki nekem.
Meglepő módon a tesitanár megállított és teljesen normálisan beszélgetni kezdett velem. Sok mindenről érdeklődött. Ám róla tudni kell, hogy nincs minden rendben az agyával. Olykor baseball ütővel várja a diákjait és nem azért mert baseballozni akar. Szóval vannak bajok. Érdekesnek is találtam, hogy most olyan rendesen viselkedik velem, egy darabig még el is vitt kocsival.
Mikor kiszálltam a kocsiból egyből a metrót vettem célba, ám a metró egy szakaszon nem járt és pont olyan helyen kellett leszállnom, ahol még sohasem jártam, így nem tudtam merre menjek, bár adtak útbaigazítást, de teljesen elkeveredtem pár sorstársammal együtt. Mint kiderült ők is ott tanulnak ahol én és arra is tartanak amerre én, így megbeszéltük, hogy együtt megyünk.
Itt kezdődtek a bonyodalmak ugyanis, elindultunk ám továbbra sem találtuk a pótlómetrót(?), ami egy régi, nem használt szakaszon járt a javítások ideje alatt... A zsebembe nyúltam a bérletemért, de nem volt ott. Remek, vagy kiesett vagy valaki ellopta, ami nem túl jó, mert nem csak a bérletem de az összes iratom benne volt.. Visszaindultunk hátha megtalálhatjuk még, de közben megláttuk a metrót, amire fel kellett szállnunk és én már le is mondtam az irattartómról és reménykedtem, hogy nem lesz ellenőr. Nem is volt gond - ezzel legalábbis - csakhogy a metró végállomása nem ott volt ahol az újabbé, amivel eddig jártunk.
Egy tér mellett szálltunk le és elhatároztuk, hogy jól körbenézünk, ugyanis egyikünk sem tudta, hogy merre vagyunk, vagy merre kellene mennünk. Semmi ismerőset nem találtunk, de feltűnt, hogy valaki vagy valakik, mintha követnének minket. Szétváltunk, hátha úgy nem kapnak el, bár fogalmunk sem volt ki követhet minket és miért.
Leültem egy padra és vártam, mire 2-3 rendőrautó jelent meg szirénázva.. Elindultam a hinták felé a játszótérre, ott volt az egyik lány akivel a metrón utaztam. Mondta, hogy bújjunk el, mert szerinte minket akarnak elfogni, de már késő volt. Körbeálltak minket az autókkal, a lány elugrott, mert majdnem elütötték, illetve talán el is ütötték, mert csak annyit láttam, hogy a földön fekszik és nem mozdul, bár sérülés nem látszott rajta. A rendőrök ránk szegezték a fegyvereiket, illetve hamar rájöttem, hogy nem ránk, hanem csak a lányra. Felhúzták a földről és betuszkolták a kocsiba.. Egy másik utastársunk már a kocsiban ült. Egyből észrevettem, de ő nem nézett rám.
Odalépett hozzám egy rendőr és mondta, hogy menjek vele egy biztonságosabb helyre.. haboztam, de elindultam végül mégis. Anyával találtam szembe magam.. folytak a könnyei, de mosolygott és megölelt. Azt mondta, hogy mostantól csak néhányszor találkozhatunk és odaadta az irataimat, ám azok hamisak voltak.
Mondott még pár dolgot, de nem értettem az egészből semmit. Új személyazonosságot kaptam, el kellett titkolnom a gyengeségeimet, hogy mire vagyok allergiás például, mert hogy ellenem fordíthatják. (?) ---> Például ha allergiás vagyok a fára, ők azt akarják majd, hogy minél jobban szenvedjek és fagolyóval lőnek le. Ezért titkoljam el, hogy allergiás vagyok a fára.
De kik azok az ők és miért akarják, hogy szenvedjek?
Felkeltem, így nem derült ki.