Túl szép ahhoz, hogy igaz legyen
Összeismerkedtem valami volt osztálytársamnak a bátyjával. Tök gazdagok voltak és a bátyja nagyon helyes volt. Az álmomban ez a volt osztálytársam a jelenlegi osztálytársaim egyike volt, bár nem ebbe a suliba jártunk, hanem valami színész suliba, ahol az is tanár volt, aki betanított miket mikor játszottunk a Petőfi Színházban.
A srácnak volt egy felesége de nagyon idióta volt ezért elakart tőle válni. Majd egyre jobban megismerkedtünk és kijelentette, hogy elvesz feleségül. Belementem én is és pár nap múlva már esküdtünk is. Este felléptünk a színészsulival és én voltam a főszereplő, de végigimprovizáltam az egészet, mert nem emlékeztem a szerepemre... majd a végén jött volna egy rövid dalom amit végig 'lálá'-ztam, de mivel jól és szépen, ezért örült mindenki, a tanárom is rám mosolygott.
Az öltözőben a férjem húgával öltöztem és rájöttem, hogy a tanárunk valami rokonuk egyébként.
Később nászéjszakám lett volna a férjemmel, de nem engedték meg, hogy együtt aludjunk, szóval lent kellett aludnom a kihúzható kanapén, amin régen az osztálytársammal aludtuk, mikor átmentem hozzájuk.
Egyébként volt az álmomban egy olyan rész, hogy nálunk buli volt, a várkerületen laktunk, ahol van a pisilős szobor, de már fullon volt a lakásunk. Kimentem az ajtón és ott volt két srác, az egyiket már ismertem látásból és nagyon tetszett. Beakartak jönni a buliba. Mondtam hogy rendben, ha betudják magukat tuszkolni, de még elmentek előtte valahová. Ennyi... nem tudom hogy jött az álomba és melyik résznél. :D
A férjemnek amúgy volt vagy 6 testvére, főleg lányok, de mind szerettek, bár csak 1-2-vel találkoztam.
Szóval... a kanapén aludtam és mikor felkeltem ott volt osztálytársam és mondta, hogy az anyja hívta le, hogy megnézze milyen aranyosan alszom és, hogy majdnem szétszedtem a kanapét álmomban. Még azt is mondta, hogy metinbe kap két lélekkövet, ha kiírja hívásba, hogy 'Makka szépen aludt, majdnem szétszedte a kanapét közben'. Erre kiírta hívásba, hogy 'Makka cukin aludt, olyan parasztosan'. O_o
Anya is beköltözött a házukba, ő takarított meg segített nekem. Azt mondta, hogy amíg a gyerekem 5 éves nem lesz, a nyakamon fog lógni. De ezt nem értettem, mert ha még nincs gyerekem, de 5 éves koráig a nyakamon fog lógni, akkor hogy lesz gyerekem, főleg ha elvagyok tiltva a férjemmel alvástól?
Aztán lettek közös programok a tesókkal, mentünk csavarogni, tök menők voltunk és ilyenkor végre a férjemmel lehettem.
Egyébként csak polgári esküvőnk volt, lakodalom nélkül. A lakodalmat a fellépésünk helyettesítette a színházban. :D
Ó, még annyi minden volt, ráadásul olyan jól alakult minden, hogy váá és nem tudom leírni úgy, hogy átjöjjön és így is egy csomó részletet kihagytam.
Sok minden az ő tulajdonukban volt a városban. Szórakozóhelyek is.
Egyszer rendőrök elől futottunk és bújtunk el, pedig semmit sem csináltunk, csak mert ez olyan jó buli volt.
Amikor a volt feleségével volt, akkor egy külön házban éltek, de az is a családé volt. Azt mondta, hogy nem akar oda vinni engem, mert tiszteletlenség lenne szerinte ott laknunk, ahol az előző feleségével lakott (mármint velem szemben). Közben titokban átépítette az egész házat, minden bútort lecseréltetett stb.
A szülői házban nem aludhattunk együtt, de ott igen és igyekezett minél nagyobb titokban tartani, hogy készül nekünk a közös otthon. Amikor elkészült, már csak a terasz volt hátra, akkor odavitt, kiállított a teraszra és azt mondta nézzek körül. Körülnéztem, mire azt mondta, hogy ez mind a miénk és a ház is. :D Szóhoz sem jutottam, de ott ölelkeztünk vagy fél órán keresztül és akkor nagyon nagyon jól éreztem magam a karjaiban. Nem sokkal utána be is költöztünk, de nem feküdtünk le, mondván, hogy azért mert most már 'szabad', ne hamarkodjuk el és enélkül is annyira jó volt. *-*
...és ebben csak az a durva, hogy én abszolút nem ilyen vagyok az életben, de így álomban nagyon tetszett a lávsztori... :D
Pláne, hogy megvolt mindenem: gazdag helyes pasi, aki tipikusan az én esetem, annak ellenére, hogy nincs pontos ideálom, imád engem és én is őt, sőt szerelmesek vagyunk egymásba, mindent megkapok tőle és ugyan én csak szeretettel szolgálhatok neki, de képes vagyok megadni (nem úgy mint mostanában életben). Ráadásul neki ez pont elég, nem is vár tőlem mást. A gyereket sem erőlteti, ha még nem akarok, de ha akarok ő annak is nagyon örül. Mindezt úgy, hogy közben nem papucs és én sem próbálok belőle azt csinálni. Főleg, hogy úgy tökéletes ahogy van, papucsként unalmas lenne valószínűleg.
kisebbminthárooooom
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése