Kopog. Felfelé néz és hallgatja. Kopp, kopp, kopp..... Belül a levegő párás, körülötte minden nedves és egyedül vacog. Gondolkozik, de a gondolatmenetet hideg léptek szakítják meg, melyek egyre hangosabban hallatszanak. Valaki közeledik, felhúzódik a cipzár... még közelebb érnek a léptek majd a következő cipzár is kinyílik. Megérkezett ő... Melléfekszik, betakarja és átöleli. Most egyikük sem fázik... Mert együtt mindig könnyebb volt nekik.
Felmelegszik a levegő körülöttük. Összebújnak és egymás nyakába szuszogva alszanak el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése